Liar (ChanHun)

Cím: Liar
Páros: Chanyeol x Sehun (EXO - AU)
Korhatár: 16+
Szemszög: E/3
Figyelmeztetés: trágár szavak, szexuális utalások, szexualitás, wild!Sehun, side páros, kérésre írt~
Műfaj: slice of life, fluff, romantikus.

Amikor Chanyeol tizennyolc éves lett, elhatározta, hogy mindenképpen meg fogja szerezni a jogosítványt. Noha egész életében végigkísérte őt ez a szó, hiszen édesapja már nagyjából tizenéves kora elejétől azt várta, mikor szerzi meg az engedélyt, hogy volán mögé ülhessen. Ami azt illeti, Chanyeol is lelkesedett az ötletért, mindig is menőnek tartotta apját, ahogy a volán mögött ült, és órákat is képes volt vezetni egyhuzamban. Szeretett az autópályán száguldani, ő is ki akarta próbálni, milyen érzés, mikor száznegyvennel nyomod a gázt, és csak a kocsi van, meg te. Igazán vágyott erre mindig is. De persze, várt vele. Nem volt egy igazán tehetős család sarja, legnagyobb szerencsétlenségére, így nem mehetett el bármikor beiratkozni egy autósiskolába. Várt a legjobb pillanatra, mikor elég pénze lesz ahhoz, hogy belevágjon ebbe a drága és hosszadalmas procedúrába. Nem volt ostoba, tudta, hogy ha a szülein múlna, soha nem lenne jogosítványa – nem azért, mert nem szerették volna, hanem azért, mert nincs annyi „felesleges” pénzük. Igazán irigyelte azokat a fiatalokat, akiknek a szülei fizetik a kiadásokat. Ő is elkölthette volna másra a ballagási pénzét, szeretett volna új telefont, esetleg laptopot, vagy akár valami menőbb cuccokat. Nem, ő mégis a jogosítványra költötte, mert tisztában volt vele, hogy vagy most, vagy soha nem lesz rá lehetősége.

Ahogyan vége lett az utolsó évének a gimnáziumban, és letudta a ballagást, na meg a rengeteg rokont és a jó pofizást, már tudta, hogy a pénz, amit kapott, elégnek kell lennie arra, hogy megvalósítsa az álmát. De még várt, sikeresen leérettségizett, nem akart több stresszt a nyakába varrni, mint ami eddig volt. Nem mintha megerőltette volna magát a tanulásban, de úgy volt vele, inkább pihen, aztán majd nyáron nekivág a dolognak. Így is lett. Július második napján történt meg, hogy a szüleivel éppen Szöul belvárosában jártak, természetesen arról beszélgettek, hogy már el kellene kezdeni a fiúknak a tanfolyamot. Chanyeol anyukája tudott egy autósiskolát, ami a közelben volt, így nem sokat teketóriázva, bementek. Legnagyobb szerencséjükre, éppen másnap indult egy kezdő tanfolyam. Chanyeol eléggé izgult az óra miatt. Nem sok kedve volt elméleti órákra járni, örült, hogy végre megszabadult egy jó időre az iskolától, erre nyáron, mikor nem kellene semmit sem csinálnia, járnia kell az órákra. Egészen elment a kedve az egésztől, de tisztában volt vele, hogy meg kell a jogosítványért szenvedni.

Egészen gyorsan letudták a tanfolyamot, július végén már vizsgázott is elméletből. Mivel soha nem volt egy igazán idegeskedős típus, biztos volt benne, hogy elsőre át fog menni. Nem is lett másképp, holott az édesanyja váltig állította, hogy meg fog bukni – csak azért, mert nem látta, hogy gyakorolt volna. Pedig Chanyeol igenis sokat gyakorolt, ő is tartott tőle, hogy nem megy át elsőre, de bízott magában. Az a típus volt, akinek minden sikerült elsőre, amibe belevágott. Bár nem gondolta volna, hogy a jogosítvánnyal is így lesz. Büszkén mondogatta mindenkinek, hogy sikerült az elméleti vizsgája, így már alig várta, hogy végre kezdhesse a vezetési órákat. Soha életében nem ült még volán mögött, úgy indult neki ennek az egésznek. Semmit nem tudott a kocsikról, még be sem tudta volna indítani, azzal sem volt tisztában, hogy melyik pedál mi, hogyan kell kezelni. Mondhatni, analfabéta volt a vezetéshez, de persze elméleti órákon a kedves, ötvenes éveibe járó férfi egész jól a fejébe vert mindent. Chanyeolnak nagyon szimpatikus volt, remélte, hogy majd vezetni is ő tanítja meg – mert hogy nőtől biztosan nem tudna tanulni. Már csak azért sem, mert ugye az édesanyja nem tud vezetni, ezt pedig minden nőre kivetíti. Pedig tisztában volt vele, hogy vannak remek női sofőrök is.

Augusztus harmadika volt az első nap, mikor volán mögött ült. Nyár volt, a legnagyobb meleg, de neki már reggel hatkor ott kellett várnia a megbeszélt helyen az oktatóját – aki nem volt más, mint Oh Jisub, aki az elméleti oktatója is. Igazán szerencsésnek érezte magát, hogy nem egy idegen mellé kell majd beülnie, de az azért kissé felbosszantotta, hogy reggel hatkor kell vezetnie. Az életét sem tudta még olyan korán, nem hogy ő még vezessen. Ennek ellenére, meglepő módon, nagyon is jól ment neki. Nem mintha valami érdekes dolgot csináltak volna, kimentek a rutinpályára, és körbe-körbe kellett vezetnie Chanyeolnak, egészen másfél óráig. Jó, nyilván, soha életében nem vezetett még, az alapoknál kell kezdeni, de már komolyan unta, mikor csigatempóban mentek körbe. Ennek ellenére, élvezte. Élvezte, hogy végre ő uralja az autót, ő irányít. Jó érzés volt, nagyon tetszett neki, és mikor kiszállt az autóból, már akkor alig várta, hogy mikor mehet legközelebb. Pár alkalommal így volt. Szeretett vezetni, szeretett járni, tanulni az újabb és újabb dolgokat. Idővel már teljesen érezte az autót, tudta kezelni, ez pedig jó érzéssel töltötte el. Eleinte nagyon izgult, de utána mindig lelkesen várta a legközelebbi órákat. Nem gondolta volna, hogy ennyire tetszeni fog neki a vezetés, de jónak érezte magát, az oktatója sosem szidta le, vagy mondta azt, hogy valamit rosszul csinál. Tényleg szeretett vezetni. Augusztus végén még az egészségügyi órákat is elkezdte, de az csak két alkalom volt – Chanyeol igazán nem vette komolyan.

Mikor újra szeptember lett, máris a második napon volt az egészségügyi vizsga, amin sikeresen átment. Büszke volt magára, mert tényleg elsőre sikerült eddig neki minden, így remélte, hogy majd a forgalom is ilyen egyszerű lesz. Ám akkor jóval ritkábbal tudott vezetni járni. Noha nem miatta, hanem az oktatója miatt. Nyár utolsó napjaiban volt utoljára vezetni, akkor volt először kint forgalomban. Chanyeol szíve úgy dübörgött a mellkasában, hogy attól félt, még az oktatója is meghallja. Fogalma sem volt akkor még semmiről, nem tudta kezelni a váltót, olyan esetleg és béna volt, hogy csodálkozott, Jisub nem röhögte ki. De nem így történt, nagyon rendes volt, tényleg kedvelte az oktatóját. Az első órán nem a városban vezettek, hanem egy kevésbé forgalmas főúton. Ugyan negyvennel zötykölődtek végig, és alig merte levenni a szemét az útról, Chanyeol igenis mindennél jobban élvezte. Már nem csak a rutinpályán mentek körbe-körbe… Tényleg kint volt a forgalomban, még akkor is, ha sehol egy lámpa, és még forgalom sincs olyan nagy. Hatalmas élmény volt számára, és bár tudta, hogy ez még semmi, neki akkor is sokat jelentett. De ősztől tényleg ritkábban járt vezetni. Jisub nyaralni ment, aztán így majdnem egy hónap kiesése volt. De mikor újra vezetni kezdett, ugyan olyan jó volt, mint előtte. Mintha nem is lett volna kihagyása, a városban is remekül vezetett, Jisub mindig megdicsérte, hogy nagyon szépen halad, és hogy így biztosan remekül fog sikerülni a forgalmi vizsga is.

Október volt már javában, mikor Chanyeol rontani kezdett. Azokat az útvonalakat, amiket korábban hibátlanul megcsinált, sorra elrontotta. Nem tudta kezelni a váltót, egyszerűen minden elrontott, amit csak lehetett. Jisub ideges volt, kérdezte a sráctól, hogy mi történt, mi a baj, hogy ennyire nem megy most jól, de Chanyeol nem tudott rá választ adni. Egyszerűen fogalma sem volt róla, hogy mi történt vele. Ugyan otthon elég sok stressz érte, a suli is egy kissé lefárasztotta – úgy gondolta, csak a fáradtság lehetett az oka. Másnap ismét ment vezetni, de újra borzalmas volt. Jisub azt mondta neki, hogy mindenképpen szedje össze magát, mert ez így nem mehet tovább. Chanyeolnak nagyon elment a kedve azután, hogy az oktatója közölte vele, eddig mindenkinek dicsérte, hogy milyen ügyes, aztán már ez a harmadik óra, hogy így elbassza a dolgokat. Hazafelé nem sokon múlt, hogy elkezdett bőgni a buszon, de tartotta magát. Ugyan tudta, hogy a sírás a legszánalmasabb dolog, amit tehetett akkor, de otthon nem bírta ki. Kitört belőle a hetek óta felhalmozódott stressz, az egyik haverjának pedig mindent leírt. Miután vagy tíz percig bőgött, sokkal jobban érezte magát. Mintha megkönnyebbült volna, mintha eltűnt volna az a nyomasztó felhő, ami a fején ült már régóta. Legközelebb már mosolyogva ment vezetni. Úgy indult neki, hogy most már minden rendben, menni fog, jó lesz és megcsinálja. Hamarosan itt a vizsga, ott nem lehet ennyit bénázni, mert meg fog bukni. Nem meglepő módon, onnantól kezdve, Chanyeol ismét remekül vezetett.

November elején jártunk, Chanyeol forgalmi vizsgájának az időpontja tizennyolcadika volt. Jisub folyamatosan dicsérte, és Chanyeol is tisztában volt vele, hogy jól vezet. Régóta nem rontott, azok a másfél órák szinte hibátlanul telnek, így büszke volt a teljesítményére. Az oktatója azt mondta, hogy most már párosával fognak vezetni, hogy szokják, hátul is ül valaki. Chanyeol remélte, hogy valaki olyannal teszi össze Jisub párba, akivel együtt jártak elméleti órákra. Nem szeretett volna valami idegennel együtt vezetni – nem mintha annyira számított volna, de legalább pár szót válthattak volna, vagy nem lenne annyira feszült. Meg aztán, kissé kíváncsi is volt, hogy mással is így viselkedik-e az oktatója. Az első, akivel párban volt, egy lány. Chanyeol nem emlékezett pontosan a nevére, de tudta, hogy vele együtt járt mind elméleti oktatásra, mind egészségügyre. Nem igazán beszélgettek akkor sem, Chanyeolnak nem volt szimpatikus a lány. Tipikusan az a picsa, hatalmas műszempillákkal, kiszőkített hajjal, nyávogós hanggal. De azt azért el kellett ismernie, hogy nem vezetett rosszul, bár Chanyeol jobb volt. Nem igazán örült, hogy vele kell párba lennie, de nem volt mit tenni. Következő alkalommal szintén egy lánnyal vezetett párban – de ez a lány már sokkal szimpatikusabb volt neki. Mivel Jisub késett egyszer, előtte rengeteget beszélgettek. Eunji eléggé félt a forgalmi vizsgától, azt mondta, a parkolás nem megy olyan jól neki, de Chanyeol sikeresen megnyugtatta. Igazán szimpatikus volt Chanyeolnak, de persze semmi több.

A vizsga előtt két nappal, mikor Chanyeol fagyoskodva várt Jisubra, felfedezett egy srácot. Ott állt, tőle nem messze, egy fekete divatos bőrkabátban, és egy szintén fekete bőrnadrágban. Lábait egy bakancsba bújtatta, szőke tincsei csak úgy világítottak a sok sötét szín mellett. Szép vágású szemei a kezeiben tartott telefonjára összpontosítottak, rózsaszín ajkai kissé elnyíltak. Hófehér bőre volt, talán fehérebb, mint a hó, Chanyeolnak pedig igenis felkeltette az érdeklődését. Vajon kire várhat a fiatal srác? Talán ő is vezetni fog? El tudta képzelni a volán mögött a porcelánbőrű fiút. Még azt is mondhatta volna, hogy igenis dögösen festene egy kocsiban. Csak hogy Chanyeol ilyet azért nem mond, főleg nem egy idegen srácról. Sóhajtott egy nagyot, majd elnézett a másik irányba, Jisub hátha megérkezik már, és szerencséjére éppen akkor kanyarodott be a parkolóba a gyönyörű, bordó Opel Astrával. Nem olyan rég cserélte le a régi kocsiját erre a csodára. Chanyeol imádta vezetni, ráadásul még jól is nézett ki. Mikor Jisub elhaladt előtte, hogy megforduljon a parkoló végében, elindult, hogy egy szabad helyet keressen, ahol minden bizonnyal az oktatója le tud majd parkolni. Ám legnagyobb meglepetésére, a szöszi srác, akit az előbb Chanyeol annyira bámult, már sétált is Jisub felé. Meglepődött a colos, nem gondolta volna, hogy egy idegen sráccal fog akkor ezek szerint vezetni. Na, nem mintha bánta volna.

- Sziasztok – köszönt Chanyeol többes számban, mert egy srác éppen akkor szedte ki a cuccát a kocsiból.

- Szia, Chanyeol, ülj be – mondta Jisub, majd egy harmincas nőhöz fordult, és elkezdtek beszélgetni.

Chanyeol úgy tett, ahogy az oktatója mondta neki, beült a sofőr ülés mögé, miután illedelmesen köszönt a szöszi srácnak. Kényelmesen elhelyezkedett, majd be is kapcsolta magát. Kifelé bámul az ablakon, mert nem igazán volt bátorsága ahhoz, hogy a visszapillantó tükörben figyelje a másikat. Így is eléggé kellemetlenül érezte magát, hogy itt van kettesben egy helyes sráccal, de mégsem tud megszólalni, mert fogalma sincs, mit mondhatna. Ám legnagyobb meglepetésére, a csendet az idegen törte meg.

- Egyébként Oh Sehun vagyok – fordult kissé hátra, amennyire tudott, majd kezet nyújtott Chanyeol felé, egy kedves mosollyal az ajkain.

- Park Chanyeol – fogadta el a kezet, de próbált nem tudomást venni arról, hogy végigbizsergett az egész tenyere egyetlen érintéstől, csupán idiótán mosolygott. – Nem láttalak még, most kezdtél vezetni? – kezdeményezett, ha már a másik ilyen közvetlen volt.

- Nem igazán, szerdán vizsgázom – billentette oldalra a fejét a szöszi. – És te?

- Én is szerdán – lepődött meg kissé. – De akkor te később kezdted, nem? Mármint, nem együtt jártunk elméletre…

- Ja, hát, ami azt illeti, nekem elég gyorsan lement a vezetés… Ha jól emlékszem, három hete kezdtem – gondolkodott a fiatal srác, mire Chanyeolnak leesett az álla. – Miért, te?

- Hát, én augusztus óta vezetek – vallotta be. – Mondjuk, elég sok kimaradás volt, előfordult, hogy két-három hétig nem vezettem.

- Igen, tudom, mesélte Jisub – bólogatott. – Amúgy parkoltál már?

- Aha, de nem a kedvencem – kuncogott fel Chanyeol. – Neked?

- Én még most fogok először – húzta el a száját. – Nehéz?

- Nem annyira – rázta a fejét egyből. – Jisub mindent elmagyaráz és türelmes, a lényeg, hogy lassan kell csinálni.

- Jól van, reméljük, menni fog – mosolyodott el. – És hol parkoltál? Merre fogunk menni?

- Fogalmam sincs, nem vagyok idevalósi – nevetett fel zavartan.

- Ah, én itt lakom nem messze – bökött valamerre a fejével, majd visszanézett Chanyeolra. – Hány éves vagy?

- Tizennyolc, most érettségiztem – mondta büszkén. – És te?

- Tizenhét, én meg most fogok – mosolyodott el.

- Melyik suliba jársz? – kérdezte egyből. – Ah, mindegy, úgysem tudom, hol van – legyintett.

- Hm, kíváncsi vagyok, hogy vezetsz – mondta sejtelmesen, mire Chanyeol meglepődött.

- Miért? – kérdezett vissza.

- Nem tudom, biztosan jól áll neked a vezetés – rántotta meg a vállát mosolyogva, majd végül előrefordult.

Jisub ekkor ült be az anyósülésre, így esélyt sem hagyva Chanyeolnak, hogy visszakérdezzen, ezt most hogy értette a szöszi. És ami azt illeti, Chanyeol egészen biztos volt abban, hogy neki nem, de Sehunnak piszok jól állt a vezetés! Mikor elindultak, képes lett volna agyon dicsérni a másikat. Remek sofőr volt, nem hibázott, nem sietett, minden szabályt betartott, emellett olyan piszok szexi volt, hogy Chanyeol bűnnek érezte, hogy itt ül mögötte. Oké, hogy tisztában volt vele, a fiúkhoz vonzódik, de Sehun… Nagyon is felkeltette az érdeklődését, és úgy érezte, ez kölcsönös. De nem lehet ekkora mázlija, biztosan csak bemagyarázta magának. De akkor az a pillantás… Az a hanglejtés, és amit mondott, mind véletlen lett volna? Igazán szerette volna megkérdezni a szőkét, hogy mégis hogy értette ezt, de nem volt rá lehetősége. Sehun tényleg remekül vezetett, Jisub egyszer sem szólt bele a vezetésébe, egészen addig, míg be nem kanyarodtak egy parkolóba, ahol még a parkolást és tökéletesen megcsinálta a fiatal srác. Chanyeol igazán elismerte magában a szöszi tehetségét. Vezetésre született, ez már biztos. Legszívesebben tapsolt volna és gratulált volna neki minden egyes alkalommal, mikor két autó közé betette a hatalmas kocsit. Tökéletesen. Nem csak helyes volt, még vezetni is jól tudott. Igazi főnyeremény volt a srác. Nyílt volt és közvetlen, Chanyeol pedig szerette ez ilyen embereket. Talán éppen ezért is vonzódott inkább a fiúkhoz, mert a lányok egyik fele nagyon tartózkodó és bizalmatlan. A másik fele meg ribanc, esetleg tudatlan picsa. A srácok meg olyanok voltak, mint ő. Eddig senki nem nagyon tetszett meg neki, de Sehunt már az első pillanatban kiszúrta. Meg amúgy is, kinek ne tetszene ez a helyes arc, most komolyan? Chanyeol kezdett kételkedni abban, hogy jól érezte, a másik flörtölt vele – hiszen biztosan van valakije. Lehetetlen, hogy ilyen dögösen ne lenne senkije. Chanyeol összetette volna a két kezét, ha egy ilyen pasija lehetne, mint Sehun. De inkább visszatért a valóságba az álmodozás helyett, ugyanis ő következett.

Remegett a keze-lába, mikor helyet kellett cserélniük Sehunnal. A magas, vékony srác könnyedén kipattant az autóból, és meg is tartotta az ajtót Chanyeolnak. Mikor a colos is kiszállt, Sehun meglepődött, hogy még rajta is túlnőtt a Yoda, de csak egy mosollyal tudta le a dolgot. Chanyeolt megcsapta a másik kellemes, férfias illata, és egy pillanatra ki is zökkent, de utána gyorsan beült a volán mögé. Kissé hátrébb tolta a széket, megigazította a visszapillantó tükröt, majd elindult. Ahhoz képest, hogy nagyon izgult, nem vezetett rosszul, sőt! Kifejezetten ügyes volt, Jisub neki sem szólt bele a vezetésbe, és még a parkolást és jól megcsinálta. Igazán büszke volt magára, hogy nem égett be Sehun előtt. Azt már csak remélte, hogy kielégítette a szöszi kíváncsiságát azzal, hogy hogyan vezetett. De vezetés közben kizárt a fejéből mindent, csak az útra koncentrált, ahogyan mindig is. Ugyan folyamatosan benne volt, hogy Sehun itt ül mögötte, egy hihetetlenül dögös srác, akihez érthetetlen módon, úgy vonzódik, mintha mágnes lenne. Megálltak ott, ahol az elméleti vizsgát írták, mert Jisubnak akadt egy kis dolga, Sehun pedig elment a mosdóba. Chanyeol eléggé izgult, hogy vajon most lesz-e alkalmuk pár szót váltani, igazán kíváncsi volt a szöszi reakciójára. Nem is kellett sokat várnia, Sehun visszaült mögé, majd már beszélni is kezdett.

- Nagyon jól vetetsz, Chanyeol – hallotta meg a másik hangját, mire kissé hátrafordult, hogy lássa is a szöszit.

- Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz – mosolyodott el. – Ahhoz képest, hogy először parkoltál, simán megcsináltad, nagyon „Wow!” volt.

- Azt mondod? – billentette oldalra a fejét.

- Azt hát, alig akartam elhinni, hogy először csináltad – bólogatott a colos.

- Te is nagyon jó vagy, vezettél már azelőtt, hogy elkezdtél volna tanulni? – kérdezte Sehun.

- Nem, soha nem ültem még volán mögött – rázta a fejét.

- Na, ezt nem gondoltam volna – lepődött meg a szöszi. – Akkor tényleg nagyon jó vagy.

- Szóval, jól áll nekem a vezetés? – vonta fel egyik szemöldökét, próbálva megütni egy olyan hangsúlyt, amiből talán Sehun észreveszi, hogy flörtölni próbál vele; nem mintha lenne tapasztalata Chanyeolnak, nagyon is hülyén érezte magát emiatt, ám egy olyan dolog történt, amire egyáltalán nem számított.

- Ne tudd meg, milyen piszok dögös vagy – suttogta Sehun, majd közelebb hajolt Chanyeolhoz, és ajkait a másikéra tapasztotta.

Chanyeol abban a pillanatban lesokkolt. Nem igazán dolgozta fel, hogy mi történt, de inkább nem is foglalkozott vele, csak azzal, hogy a szöszi ajkai az övéin vannak, ő pedig ezt nagyon is élvezi. Gyorsan kikapcsolta a biztonsági övet, hogy kényelmesebben hozzáférjen Sehunhoz, így mikor ez megtörtént, egyik keze azonnal a másik tarkójára tévedt, hogy még közelebb húzza magához, majd elmélyítette a csókot. Sehun elégedetten felsóhajtott, majd egyik kezével megmarkolta Chanyeol pulcsiját, hogy közelebb tudhassa magához, miközben elnyitotta ajkait, hogy a másik nyelve akadálytalanul csusszanjon az övé mellé. Chanyeol úgy érezte magát, mintha részeg lenne. Nem is, mintha másnapos lenne, és most képzelődne. Csak hogy ez a valóság volt, ami mindennél jobb volt. Sehun remekül csókolt, kellően határozottan, hogy Chanyeol tudja, mik a szándékai; de engedve, hogy ő irányítson. Ez pedig a colosnak nagyon is imponált. Az már biztos, hogy az első csókját egy sráccal, soha nem fogja elfelejteni. Levegőhiány miatt váltak el egymástól, de nem mentek túl távol, szinte egymás ajkaira lihegtek, ami Chanyeol ajkaira egy mosolyt varázsolt. Azok a dögös, rózsaszín ajkak egyszerűen elvarázsolták, képtelen volt levenni róluk a szemeit.

- Gyönyörű vagy – nyögte ki az első mondatot, amint az agya újra funkcionálni kezdett.

- Ezt sem hallottam még – nevetett fel a fiatalabb, hátravetett fejjel, majd újra visszanézett Chanyeol szemeibe. – De köszönöm.

- Akkor szokd meg, mert én még fogok hasonlókat mondani – mosolyodott el Chanyeol is.

- Valóban? – simított végig a másik arcélén, majd még egy gyors csókot nyomott a másik vörös ajkira, aztán visszaült normálisan a helyére.

Ebben a pillanatban ült be Jisub is az anyósülésre, ami csaknem szívinfarktust okozott Chanyeolnak. Gyorsan visszaült ő is, ám ekkor közölte vele Jisub, hogy cserélni kellene, és hogy eddig igazán megejthették volna. Chanyeolnak most igazán jól jött, nem igazán működött úgy az agya, ahogyan kellett volna, így örömmel adta át a volánt Sehunnak. Csak hogy a szöszi, amint kiszálltak, túl közel lépett Yeolhoz, „akaratlanul” is hozzádörgölve csípőjét a másikéhoz. Chanyeol meg már csak azért alapon is megpaskolta a másik fenekét, aki ezt csak egy vigyorral reagálta le. Amint beültek mind a ketten, Chanyeol igazán úgy érezte magát, mint egy elcseszett filmben. Komolyan, mennyi az esélye annak, hogy akivel együtt vezet, aki ráadásul egy másik srác, majd lesmárolja, és olyan rejtett ígéretekkel kecsegtet, amit egyszerűen nem lehet nem észrevenni? Oh Sehun igenis szexet akart. Ez egyértelmű volt, Chanyeol pedig elgondolkodott azon, hogy ez mégis hogyan lehetséges. Ő komolyan nem hitte volna, hogy ez a gyönyörű srác titkon ilyen perverz. Csak úgy… Megcsókolta, oké. Aztán még a csípőjét is… Az őrületbe fogja kergetni. Legszívesebben itt és most megállította volna a járművet, és úgy lesmárolta a másikat, hogy eszébe se jusson többé a kocsi. Nem gondolta volna, hogy valaha ilyen gondolatai támadnak majd egy srác iránt, akivel aznap találkozott először. De mind a ketten vonzódtak egymáshoz, ez egyértelmű volt, a szexuális feszültség csak úgy szikrázott közöttük. Chanyeol érezte, hogy ha rövid időn belül nem történik valami, meg fog őrülni.

Szerencsére egész hamar cseréltek, és talán Sehun érezte, hogy ha ismét incselkedni fog Chanyeollal, annak nem lesz jó vége, így anélkül tudták le a helycserét, hogy egymáshoz értek volna – holott nagy volt a kísértés. Chanyeol addigra már egészen lenyugodott, így hiba nélkül vezetett vissza a parkolóba, ahonnan indultak. Három órát vezettek, Chanyeol nem igazán szerette, mert sötét volt, mire végeztek. Mikor leparkolt, Jisub megdicsérte mind a kettejüket, és azt mondta, a szerdai vizsgán ugyan ilyen teljesítményt vár el mind a kettejüktől. Hevesen bólogattak mind a ketten, majd Jisub elengedte őket. Chanyeol lassan szedte össze a holmiját, hiszen ráért, a busz majd csak egy jó negyven perc múlva fog indulni. Ám Sehun viszont sietett, holott Chanyeolnak azt mondta, itt lakik a közelben. Nem néztek egymásra, úgy hagyták hátra a kocsit, két különböző irányba. Ugyan Chanyeolnak kicsit rosszul esett, hogy Sehun csak úgy, egy szó nélkül lelépett. Talán neki ez csak szórakozás volt? De hát akkor nem viselkedett volna így… Vagy pont azért? Neki csak ennyire kellett Chanyeol? Igazán sértette a büszkeségét, hogy így elbántak vele, de annyiban jó volt, hogy úgysem látja többet Sehunt. Bár tény, hogy a szöszi srác még nagyon sokáig az emlékeiben fog élni, hiszen egész meghatározóvá vált számára. Az első srác volt, aki iránt különösebb érdeklődést mutatott, az első srác, akivel csókolózott, és az első, akivel szívesen lefeküdt volna. Bármennyire is volt ijesztő ez az egész. Hiszen nem ismerte őt, fogalma sem volt, milyen ember, ma találkozott vele először, de ez mind nem érdekelte. Akkor, abban a pillanatban, mikor megcsókolta, úgy érezte, semmi nem számít. Csak ő és Sehun. Csak ők.

Mikor beült a plázába, hogy addig is teljen az idő, kíváncsiságból, a legnagyobb közösségi oldalon, rákeresett Sehunra. Természetesen több ezer találatot dobott ki a kereső, de mivel Chanyeol tudta, hogy valahol a közelben élt, és most fog érettségizni, ez leszűkítette a kört, így csak rábukkant a szöszi srácra. Egy igazán dögös profilkép volt róla, Chanyeol akkor is felismerte volna, ha el lenne takarva az arca. Fekete-fehér kép volt, egy falnak volt támaszkodva a fél vállával, egyenesen a kamerába nézett. Tekintete perzselő volt, igazán szexi és férfias. Egy fehér inget viselt, ami elég nyitott volt, így belátást nyújtott a tökéletes, hófehér mellkasra. A haja itt még sötét volt, fel volt állítva, egyszerűen tökéletes. Oh Sehun maga volt a tökéletesség, ezen nem volt mit szépíteni. Mivel nem voltak ismerősök, elég kevés dolgot tudott meg róla Chanyeol, ám ahogy lejjebb görgette a képernyőt, egy adat szemet szúrt neki. Kapcsolatban volt. Ráadásul egy lánnyal! Chanyeol elárultnak és naivnak érezte magát. Persze, mégis mit hitt? Hogy majd szerelmesek lesznek és boldogan élnek, míg meg nem halnak? Nos, ezt megint nagyon benézte… Sehun számára ő nem volt több, csupán egy kis szórakozás. Mégis, hihetetlenül bántotta a dolog.

***

Hazudna, ha azt mondaná, két napig nem Sehunon kattogott az agya. Bárhol volt, otthon, az iskolában, vagy a haverjaival, akaratlanul is a gondolatai közé férkőzött a szöszi srác. A szemeivel csak őt kereste, ha felbukkant valaki, azt várta, hogy Sehun legyen az – aminek persze semmi esélye nem volt. Hiába voltak egy városban, ha eddig soha nem találkoztak, Chanyeol kételkedett benne, hogy pont akkor fussanak össze. Még mindig megbántottnak érezte magát, pedig semmi oka nem volt rá. Inkább kíváncsi volt, hogy Sehun miért tette azt, amit tett. Állítólag barátnője van, akkor miért csókolta meg? Bár nem úgy tűnt, hogy hetero lenne, hiszen olyan vadsággal mart rá Chanyeol ajkaira, hogy kár lenne tagadni, igenis azt akarta, és tisztában is volt a tetteivel. Ez pedig hihetetlenül frusztrálta a colost. Megannyi kérdésre kereste a választ, de mindegyikre csakis Sehun tudna választ adni. A szülei is kérdezték tőle otthon, hogy miért olyan levert, de Chanyeol kivágta magát, hogy izgul a vizsga miatt – ami a legnagyobb ostobaság volt, mert cseppet sem félt. Bízott magában annyira, hogy tudja, nincs mitől tartania. Remekül vezetett, egyedül a parkolás volt, amiben reménykedett, hogy nem szegély mellé kell csinálnia.

Végül elérkezett a vizsga napja. Aznap nem ment iskolába Chanyeol, meglepő módon, a szülei azt mondták, igazolják neki a napot, ezt pedig ki is használta a srác. Rendesen kialudta magát, hogy friss legyen a vizsgán, aztán az apja behozta a városba. Hálás volt neki, amiért nem erőltette, hogy eljön vele, amúgy sem vágyott rá. Így egyedül sétált el a vizsga helyszínére, ráérősen, hiszen még volt elég sok ideje. Fél kettőre beszélték meg Jisubbal, így Chanyeol gondolta, hogy kettőkor kezdődik a vizsga. Besétált az udvarba, ahol az elméleti vizsgát is írták, majd elindult az épület felé, hogy megnézze a vizsga kiírást. Alig, hogy belépett, és megpillantott odabent egy ismerős alakot, a szíve hevesebben kezdett el verni. Hatalmasat nyelt, alig bírt pislogni is, csak leste Sehunt, aki szintén a hirdetőtáblát nézte elmélyülten. Chanyeol végignézett rajta, bár most is tökéletesen festett. Egy kék csőszárú farmer volt rajta, egy fehér tornacipővel. Felül egy terepmintás kabátot viselt, a szőke tincsei pedig a múltkorival ellentétben, most a homlokába voltak fésülve. Már éppen közelebb ment volna Sehunhoz, mikor hirtelen egy lány lépett mellé.

- Most komolyan, miért kellett ilyen korán jönnünk, ha nem is te vizsgázol kettőkor? – hallotta meg a lány vékony, kissé durcás hangját.

- Nem tudom, gondolom, hogy Jisub tudja, itt vagyok én is – rántotta meg a vállát a szöszi, a lányra nézve.

- De ez olyan hülyeség – forgatta a szemét. – Miért ennek a Park gyereknek kell először mennie? Mi hamarabb itt voltunk!

- Namjoo! – Chanyeol felismerte a lány nevét, hiszen ő volt kapcsolatban Sehunnal. – Ne hisztizz már, ha nem tetszik, el lehet menni… Amúgy is, mondtam, hogy felesleges eljönnöd.

- Már az is baj, hogy elkísértelek? – húzta fel az orrát a lány, majd hátat fordított Sehunnak, csak hogy így farkas szemet nézett Chanyeollal.

A magas srác meglepődött. A lány ugyanis valóban nagyon csinos volt. Nem éppen az a piszkafa, de kifejezetten csinos. Az arca sem volt olyan gyönyörű, mint néhány lánynak, inkább kerekebb volt, talán kissé fiús vonásokkal, de ettől függetlenül szép. A haja nagyjából a válláig ért, hullámos világosbarna volt. Egy kék farmert viselt egy magas sarkú boka csizmával. Felül valami kötött felsőt viselt. Egészen magas volt, Sehuntól csupán pár centivel alacsonyabb. Nem hitte volna, hogy Sehunnak az ilyen lányok az esetei, inkább valami aranyos, kedves és ártatlan lányt tudna elképzelni a szöszi mellett. Bár, ha a személyiségét vette figyelembe Chanyeol, Namjoo tökéletes választásnak tűnt. Ez pedig zavarta Chanyeolt, de nem értette, hogy miért. Végül csak visszatért a valóságba, majd visszanézett a lány szemeibe, amik furcsán méregették őt. Erre már Sehun is megfordult, és mikor felfedezte Chanyeolt, csak egy apró mosolyra húzta azokat a rendellenesen rózsaszín ajkait.

- Oh, szia, Chanyeol – biccentett neki a szöszi, Chanyeol meg képtelen volt elhinni, hogy csak ilyen lazán odaköszönt neki.

- Sziasztok – köszönt vissza ő is, bár koránt sem olyan természetesen, mint a fiatalabb. – Mi a helyzet?

- Te vizsgázol először – sóhajtott egyet, majd a parafára bökött az ujjaival. – Te kettőkor, én majd háromkor. 

- Az király, legalább hamar túl leszek rajta – mosolyodott el, majd Sehunra nézett.

- Én is első akartam lenni – biggyesztette le az ajkait, ami nagyon aranyos volt. – De mindegy, így alakult.

- Mm – bólintott egyet, aztán, hogy ne legyen kínos a csend, inkább tovább beszélt. – Gyakoroltad még a parkolást?

- Igen, tegnap még voltam vezetni, jól ment – bólintott felé Sehun, majd hirtelen a mellette álldogáló lányra nézett. – Most már van társaságom, elmehetsz.

- Hogy te milyen bunkó vagy, Sehun – közölte a lány, de egy csepp sértettséget sem mutatott. – De előbb bemutathatnál az új barátodnak – hangsúlyozta ki az utolsó szót, amit Chanyeol nem tudott hová tenni.

- Namjoo, ő itt Park Chanyeol, együtt vezettünk – szólalt meg lustán a szöszi. – Chanyeol, ő itt Kim Namjoo, egy barátnőm.

- Egy barátnőd? – kérdezett vissza a lány, immár vigyorogva. – Van több is?

- Ne fárassz, Joo, kérlek – forgatta a szemeit Sehun. – Csak menj már, majd hívlak, ha végeztem, jó?

- Jól van, legyen – adta be a derekát. – Ügyes legyél, pöszém!

- Aish, ezért még számolunk – kiabált utána Sehun, de a lány csak nevetve intett egyet, aztán már el is tűnt az ajtóban.

Chanyeol összezavarodott. Azt hitte, hogy a lány Sehun barátnője, de… Olyan furcsán viselkedtek egymással, mintha csak legjobb barátok lettek volna. De az lehetetlen, nem igaz? Chanyeol látta, hogy a lánnyal kapcsolatban volt, Kim Namjoo volt a neve, ez biztos. Máskülönben miért jött volna most el vele? Vagy talán összevesztek? Nem, a lány… Csak furcsa volt ez az egész. Miért küldte el Sehun? Ha a barátnője, akkor itt kellene rá várnia, míg levizsgázik, nem? Rajta lógnia, szurkolni neki, ölelgetni és puszilgatni, ezt csinálják a lányok, nem? Vagy Chanyeol a hülye, és csak beképzeli ezeket a dolgokat? Egy szó, mint száz, Namjoo végtére szimpatikus volt neki, nem egy mindennapi lány, úgy tűnt, Sehunt is jól kezelte. De akkor most tényleg együtt voltak, vagy Chanyeol valamit nagyon félreértett?

- Szép a barátnőd – nyögte ki végül Yoda, mert jobb nem jutott eszébe, bármennyire is tudta, hogy ez a leggázabb, amit mondhatott volna.

- Ameddig szép, addig rendben van – mosolyodott el sejtelmesen Sehun.

- Tessék? – pislogott nagyokat Chanyeol, hiszen nem értette, miért mondja ezt a másik.

- Ha azt mondtad volna, gyönyörű, megharagudtam volna – lépett közelebb a magasabbhoz a szöszi.

- Miért? – kérdezett vissza újra Yeol, mire Sehun csak oldalra billentette a fejét.

- Ha újra megcsókollak, eszedbe fog jutni? – Chanyeol lesokkolt.

Már fogalma sem volt, miről beszéltek, a nagy fülű meg mert volna esküdni, hogy két külön dologról magyaráztak valamit. Mégis Sehun hogy…? Miért? Nem értette, fogalma sem volt róla, hogy hogyan lyukadtak ki a csóknál. Mi ez az egész? Most akkor Sehunnak nincs barátnője? Akkor kicsoda Namjoo? És miért van vele kapcsolatban, hogy ha nincsenek is együtt? Egyáltalán… Mit flörtölget itt vele, mikor hétfőn csak úgy elsétált? Nem értette, totálisan össze volt zavarodva. Mi a franc történt?

- Wow, úgy látom, nagyon meglepődtél – vigyorodott el Sehun.

- És te ezen csodálkozol? – nyíltak nagyra a szemei, úgy meredt a szöszire.

- Ami azt illeti, igen – rántotta meg a vállát lazán.

- Na, jó, álljunk meg egy kicsit – tette maga elé a kezeit Chanyeol. – Magyarázd el ezt az egészet, mert azt hiszem, valamit nagyon félreértettem.

- Szerintem mindent értesz – nyalta meg az ajkait, a magasabbik tekintete pedig akaratlanul is odasiklottak.

- Nem, nem értem – rázta a fejét, majd rajtakapottan visszanézett a másik szép szemeibe.

- Mit nem értesz ezen? – kérdezte szórakozottan. – Bejövök neked, ez pedig kölcsönös, mit kell ezen ragozni?

- És Namjoo? – Chanyeol kezdett nagyon ideges lenni.

- Mi van vele? – ráncolta össze a szépen ívelt szemöldökét a fiatalabb.

- Ne idegesíts már, Sehun, ő a barátnőd! – emelte feljebb a hangját.

- Dehogy a barátnőm – legyintett a szöszi, még nevetett is hozzá.

- Akkor miért vagytok kapcsolatban? – fonta össze a karjait a mellkasa előtt Chanyeol.

- Aish, az csak kamu – rántotta meg a vállát. – Ő leszbikus, én meg meleg vagyok, régebben sokat cseszegették őt, hogy nincs barátja, így kitaláltuk, hogy játsszuk el, együtt vagyunk… Én pedig belementem, mert nekem sem jelent semmit a dolog. Azért a látszatot fent kell tartani miatta, de semmi nincs köztünk. Az agyamra tud menni néha, de olyanok vagyunk, mint a legjobb barátok, csak… Érted, mégis lány.

Chanyeol ledöbbent. Mindenre gondolt, csak erre nem. Most komolyan… Nem tudta volna eldönteni, hogy azon lepődjön meg jobban, hogy Namjoo leszbi, vagy azon, hogy Sehun ilyen lazán felvállalta azt, hogy ő meleg. Bár ő Oh Sehun, Chanyeolnak nem kellene meglepődnie ezen, simán kinézte volna a másikból, valahogy illett hozzá az, hogy szarik mindenre, csak így… Kicsit hirtelen volt neki. Ha jobban belegondolt volna, rájött volna, hiszen tényleg nem tűntek szerelmespárnak. Így már megértette Chanyeol a másikat. Azért csókolta meg, mert tényleg vonzódott hozzá, nem pedig csak szórakozott vele. Ráadásul most mondta el a szöszi, hogy meleg, itt az esély, hogy Chanyeol is bedobja magát – holott Sehun tisztában volt vele, hogy mennyire vonzónak találja őt a colos. Ezt pedig ki is akarta használni.

- Ez most… Kicsit hirtelen volt – pislogott nagyokat Chanyeol.

- Azt hittem, elég világos abból, hogy lesmároltalak, nem a csajokra bukom – kuncogott Sehun.

- Már ne is haragudj, de utána elhúztad a csíkot, esélyem sem volt arra, hogy megkérdezzelek erről – húzta fel kissé bosszúsan az orrát a másik. – Aztán meg az jött velem szembe, hogy kapcsolatban vagy egy lánnyal, mégis mit kellett volna hinnem?

- Hogy egy piszok dögös szöszi srác bizony megcsókolt, így rá kellett volna írnod, hogy találkozzatok, esetleg randizzatok – rántotta meg a vállát.

- Mi? De miért tűntél el olyan gyorsan? – kapott a homlokához a colos.

- Gondoltam, így hatásosabb lesz a dolog – vigyorodott el. – Reménykedtem benne, hogy elég nagy benyomást tettem rád ahhoz, hogy felkeress…

- Basszus – nyögött ki csak ennyit Chanyeol, majd a tenyerébe temette az arcát.

- Bizony ám – hallotta meg Sehun sejtelmes hangját, mire kilesett az ujjai közül. – Jobb esetben már aznap lehetett volna egy jó éjszakánk…

Mielőtt viszont Chanyeol erre bármit is válaszolhatott volna, Jisub is belépett az ajtón. Mind a két srác végül rendezte az arcvonásait, bár Chanyeolnak igen nehezen ment Sehun előbbi szavaitól. Ez a srác tényleg nem viccelt, valóban azt akarta, hogy… Még belegondolni sem mert, miket csinálhattak volna ők együtt, egy zárt szobában, egymáson. Chanyeol megnyalta az ajkait, majd gyorsan megköszörülte a torkát, és inkább Jisubra figyelt, aki még egyszer átvette velük a dolgokat. Elmagyarázott mindent, de főként Chanyeolhoz beszélt, hiszen ő vizsgázott először. Nem mintha a colos képes lett volna figyelni. Főleg úgy, hogy Sehun beállt mellé, majd ujjait „véletlenül” végighúzta a másik gerince mentén. Chanyeol csak bólogatni volt képes, mert tartott tőle, nehogy felsóhajtson, ha esetleg kinyitná a száját. Mikor végül Jisub elhagyta a várótermet, Chanyeol azonnal ellépett Sehuntól. Nem arról volt szó, hogy nem esett jól neki a cirógatás, de nem akkor, mikor éppen forgalmi vizsgára készül, és nem úgy, hogy arra kellene koncentrálnia.

- Mennem kell – nézett Sehunra a colos, mire a másik bólintott.

- Én itt leszek – mosolyodott el a szöszi, most valahogy egészen kedvesen, mellőzve minden perverzitást. – Sok sikert!

- Köszönöm – mosolyodott el Chanyeol is.

Már éppen elindult, mikor Sehun elkapta a csuklóját. Chanyeol kíváncsian fordult hátra, ám arra nem számított, hogy azok a rózsaszín ajkak az övén fognak landolni. Nem tartott sokáig, csupán egyetlen pillanat volt, míg ajkaik találkoztak, Sehun azonnal el is húzódott tőle, majd egy elégedett vigyor ült ki a képére. Chanyeol most igazán önzőnek érezte magát, többet akart abból a csókból, de egyelőre megszólalni sem tudott. Ám Sehun ismét közelebb lépett hozzá, férfias parfümje bekúszott Chanyeol orraiba, amit nagyon kellemesnek talált. A füléhez hajolt, majd a következő szavakat suttogta a colos füleibe:

- Többet is kaphatsz ebből, hogy ha leszel a pasim, Park Chanyeol! – Sehun elhúzódott tőle, de a vigyora nem tűnt el az ajkairól. – De most menj, tudd le a vizsgát, aztán úgy gyere vissza, hogy átmentél!

***

Chanyeol igazán mázlistának érezte magát. Mert hiába kapkodta úgy a levegőt, mint aki mindjárt megfullad; hiába úszott az izzadságban; hiába kalapált úgy a szíve, mintha ki akarna esni a helyéről; és hiába rázta a hideg; a világ legboldogabb embere volt. Végigfeküdt a hatalmas franciaágyon, majd automatikusan húzta magához közelebb a meleg testet. A másik egy elégedett mosollyal bújt közelebb a széles mellkasához, majd fejét a nyakába fúrta, úgy szívta be a másik férfias illatát. Chanyeol elképzelni sem tudta, hogy ennyire jó is lehet a szex. Márpedig Sehun tett róla, hogy felejthetetlen legyen. A szöszi srác tényleg nem viccelt, mikor olyanokat mondott. Értette a dolgát, az biztos, holott azt állította, Chanyeol az első pasi, akivel lefeküdt. Ez pedig Chanyeolt igenis boldoggá tette, hiszen kiderült, hogy az örök perverz és kéjenc srác sem annyira gyakorlott, mint ahogy el akarta hitetni. Ennek ellenére Sehun tényleg csodálatos volt, heves és egyszerűen tökéletes. Semmi pénzért nem cserélt volna most senkivel. Jól esett magához ölelni a szöszi hófehér, meztelen testét. Érezte a csupasz bőrük súrlódását, hogy Sehun az ujjaival a hasát cirógatja. Kellemes volt, és az sem érdekelte ebben a pillanatban, hogy sikerült a forgalmi vizsgája, ahogyan Sehunnak is.

- Honnan tudtad, hogy igent fogok neked mondani? – kérdezte Chanyeol, megtörve ezzel a kellemes csendet; erre Sehun a könyökeire támaszkodott, úgy nézett a nagy, barna szemekbe.

- Nem tudtam – mosolyodott el. – Csak reméltem, vagyok olyan mázlista, hogy el tudlak csábítani.

- Hazug – nevetett fel Chanyeol, sokkal mélyebb hangon. – Tisztában vagy a vonzerőddel, ezt pedig piszkosul ki is használtad ellenem!

- Most mondd azt, hogy nem érte meg. – Az a vigyor, ami Sehun ajkain ült, mindennél szemtelenebb volt, de Chanyeol akkor is imádta.

- De, megérte – nyúlt a fiatalabb tarkója után, majd lehúzta magához. – Csak attól még hazug vagy… Egy rohadt dögös, alávaló hazug vagy, Oh Sehun, vedd tudomásul!

- Valahogy csak kibírom – suttogta még a másik ajkaira, majd végül összeforrasztotta őket.