Neked készítettem (KaiBaek 18+)

Cím: Neked készítettem
Páros: Baekhyun x Jongin /Kai/ (EXO - AU)
Korhatár: 16+ ~ 18+
Szemszög: E/3
Figyelmeztetés: trágár szavak, szexuális utalások, szexualitás, bottom!Jongin, top!Baekhyun
Műfaj: fluff, slice of life, romantikus
Megjegyzés: A történetet a Százféleképp szeretlek projekt keretein belül írtam - bár kicsit feljavítottam!

Elképzelni is nehéz másoknak, a barátaiknak, akik látják őket együtt, hogy még soha nem léptek túl egy bizonyos határt a kapcsolatukban. Bárki, aki megismeri Jongint, azt hiszi, egy igazi nőcsábász – esetünkben férfi –, aki szereti az egy éjszakás kalandokat, és Baekhyun volt az, aki mint tipikus, szende kis szűz, megszelídítette a nagy vadkant. Hiszen, valljuk be őszintén, Jongin egy igazi álompasi volt. Magas, tökéletesen kidolgozott izmokkal, gyönyörű szemekkel, vastag, csókolni való ajkakkal, éles állkapocsvonallal és borzongatóan mély hanggal; vele ellentétben Baekhyun alacsony volt, vékony, kissé talán nőies vonásai pedig arra engedték következtetni az embereket, hogy tipikus, aranyos jó kisfiú, aki zavarba jön Jongin minden egyes mondatától. Csak hogy ez egy hatalmas nagy tévedés. 

- De most komolyan, Baek – nyúlt el az étkező asztalon legjobb barátja, Chanyeol, majd kissé álmos, unott tekintettel próbált szemkontaktust teremteni a másikkal, de ez már ott megbukott, hogy Baekhyun szemét végig a tőlük nem messze ülő Jonginon legeltette. – Dugtatok már? 

- Kussolj már el – sziszegte azonnal válaszként az idősebb, tekintetét szúrósan nagyfülű barátjára kapta. 

- Most miért? – ült fel egy nagyot sóhajtva a másik, egy pillanatra ő is végignézett Jonginon, de ez nem volt több puszta kíváncsiságnál, hiszen Chanyeol teljes mértékben a nőkhöz vonzódott. – Süt rólad, hogy legszívesebben leszaggatnád róla a ruhákat... 

- Tény, de Jongin nem az a fajta – húzta el a száját Baek, tenyerébe támasztva állat, úgy bámulta tovább barátját, miközben az ebédjében turkált. 

- Hihetetlen – suttogta csak a füles, de tovább nem is foglalkozott vele, ugyanis épp ekkor sétált el mellettük egy számára igen attraktív lány, ezek után pedig nem is látta az ebédszünet hátralévő részében Chanyeolt. 

Mikor Baekhyun megismerkedett Jonginnal, az első napja volt az egyetemen. Olyan elveszetten nézelődött, keresve a megfelelő irányt, hogy eljusson az előadóterembe, hogy Baekhyunnak megesett rajta a szíve. Oké, ez hazugság, mert már a metrón is kiszúrta magának a feltűnően helyes, fiatal srácot, aki vele ellentétben, egyetlen pillanatra sem figyelt fel rá, pedig szinte lyukat égetett a másik arcára. A sors fintora volt, hogy éppen ugyan annál a megállónál szálltak le, és indultak el egy irányba. Mögötte sétált Baek, inkább a zenét is kikapcsolta, reménykedve abban, a másik talán gólya, és segítséget fog kérni tőle, ha látja, ő is készül bemenni az egyetemre. Csak hogy ez nem történt meg, a jóképű idegen egész céltudatosan lépett be az aulába, de ott meg is torpant, míg Baek megállt beszélgetni pár szaktársával, de fél szemét mindvégig a gólyán tartotta.

Baekhyun maga is azt hitte, hogy elég pár csábos mosoly, és Jongin máris viszi majd a legközelebbi mosdóba, hogy jól megrakja, ám teljesen keresztülhúzta a számításait. Ugyanis Kim Jongin – mint megtudta a nevét –, egyáltalán nem olyan ember volt, mint elsőre gondolta volna. Soha életében nem találkozott még olyan kedves és tiszteletteljes sráccal, mint ő volt. Azonnal elhessegette a perverz énét, aki benne lakozott, és próbált ő is kedvesen viszonyulni a kisebbhez. Nem arról volt szó, hogy Baek ribanc lett volna, aki hajlik a kalandok felé, de Jongin valami olyasmit indított el benne, aki miatt még ezt is bevállalta volna. Mert lássuk be, a fiú maga volt a megtestesült tökéletesség. Baekhyun éppen ezért gondolta, hogy könnyű dolga lesz. 

- Bocsi, ne haragudj – érintette meg a magas srác széles, izmos vállát egy pillanatra, hogy magára vonja a figyelmét, mire kíváncsi, meleg barna tekintetet kapott válaszul. – Csak úgy tűnt, kicsit elvesztél, ha gondolod, szívesen segítek – harapta be ajkait, feltűnően végigmérve közelről is a dögös fiatalt. 

- Tényleg megtennéd? – ragyogott fel az arca egy meghajlás után, mosolya pedig olyan elképesztő szépséget adott a vonásainak, mintha csak festették volna; Baekhyun életében nem látott még nála szebb teremtést, akiből ennyire sütött volna az ártatlanság. – Köszönöm szépen, hyung, ez igazán kedves tőled! 

- Persze, ez csak természetes – nyögte ki letaglózva, mert nem igazán bírta feldolgozni, hogy hogy lehet valaki egyszerre eszméletlenül dögös, és egyben ennyire ártatlan is. 

Hosszú hónapok munkája volt, míg közelebb kerültek egymáshoz. Jongin elég zárkózott típus volt, nem szívesen beszélt magáról, vagy esetleg a magánéletéről, míg Baek szívesen csacsogott mindenféléről. Nyílt titokként kezelte, hogy meleg, bár soha nem lett kimondva, gondolta, Jongin rájött, mikor mesélt a kapcsolatairól. Nem ítélte el az idősebbet, amiért mindvégig hálás volt neki Baekhyun. Sokáig tartott, míg rávette Jongint, hogy menjenek el együtt bulizni, mert be szeretné mutatni őt a barátainak. Nagyon tartózkodott attól, hogy egy party-ban ismerkedjen, számára idegenekkel, de Baekhyunnak végül sikerült meggyőznie. Igazából, az idősebb csak kíváncsi volt, Jongin hogy viselkedik, ha iszik egy kis alkoholt. Gondolta, ha kicsit feloldódik, könnyebben megnyílik majd neki, mert vajmi keveset tud az egyébként kifejezetten intelligens, pszichológia hallgató srácról. 

Soha nem gondolta volna, hogy azon az estén, Jongin egy olyan titkot oszt meg vele, amit még senkinek nem mondott el előtte. Kim Jongin bizony még szűz volt, és soha, egyetlen komolyabb kapcsolata sem volt. Elmesélte, hogy voltak már barátnői, de egyszerűen soha nem érezte magát kényelmesen a közelükben, feszengett, és soha nem közelített feléjük, sem testileg, lelkileg pedig még annyira sem. Éppen ezért, bármennyire is kapaszkodtak a lányok ezekbe a kapcsolatokba, hiszen Jongin egy félisten, mégis ők szakítottak vele pár hét után, amit a fiatalabb egy megkönnyebbült mosollyal fogadott csak. Később, azt is elárulta részeg állapotában, hogy voltak barátai is, de velük sem jutott tovább egy-egy csóknál. Az még továbbra is rejtély maradt, hogy hogyan kerültek nála képbe a srácok, de Baek legalább annyival előrébb volt, hogy tudta, lehet esélye Jonginnál.

Ezután az eset után Jongin próbálta kerülni, ami pár napig sikerült is neki, ám Baekhyunt nem úgy rakták össze, hogy eltűrje ezt. Odaállt Jongin elé, és kerek-perec kimondta neki, hogy semmi oka arra, hogy kerülje őt, mert nem tett semmi rosszat, ha pedig a buli miatt mérges, akkor bocsánatot kér, de ezt ne csinálja vele, mert nagyon zavarja. Jongin akkor teljesen elszégyellte magát, és nagy nehezen kinyögte, hogy ő azt hitte, Baekhyun nem kíváncsi rá, hiszen olyan rossz dolgokat mondott magáról, amit nem kellett volna. Talán az a beszélgetés kellett ahhoz, hogy Baekhyunnak sikerült fúrnia egy kis lyukat, Jongin maga köré épített falán. Ugyanis, miután meghívta a fiatalabbat kávézni, egyszerűen rákérdezett, hogy mit szólna ahhoz, ha megpróbálnák ők együtt. Jongin persze össze-vissza dadogott, hogy nem hiszi, hogy ez jó ötlet, meg hogy Baek sokkal jobbat érdemel, mint ő, és a többi. De végül abba maradtak, hogy megpróbálják. 

- Én tényleg nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne, hyung – szólalt meg csendesen Jongin, már hazafelé sétálva. 

- Ugyan, Jongin – fordult felé Baek mosolyogva. – Nem kell aggódnod, minden rendben lesz, oké? Én nem fogok erőltetni semmit, majd kialakulnak a dolgok, úgy, ahogy te szeretnéd. 

- Nem tudok megígérni semmit, elég nehéz eset vagyok, azt hiszem – vakarta zavartan a tarkóját, de Baek még ezt is édesnek gondolta. – Tényleg jobbat érdemelsz nálam... 

- Bízz bennem, minden jól fog alakulni – állt hozzá pozitívan az idősebb, hiszen hitte, hogy tényleg rendben lesz ez a kapcsolat így. – Nekem te kellesz. 

Elég nehéz volt az elkövetkezendő időszak Baekhyun életében, hiszen tényleg nem volt olyan könnyű ez a kapcsolat, mint hitte. Jonginnak rengeteg idő kellett egy-egy lépés előtt, amire nehéz volt várni. Az is hetekbe telt, mire magától rávette magát, hogy egyáltalán megfogja néha a kezét. Baek persze türelmes volt, hiszen tudta, erre van a másiknak szüksége, csak hogy elég heves temperamentummal áldották meg, és sokszor volt, hogy legszívesebben toporzékolt volna a megérdemelt csókja után, amit soha nem kapott meg Jongintól. Soha nem felejti el, mikor már négy hónapja együtt voltak, a fordulójuk napján, Jongin meglepte őt egy apró, ezüst karkötővel. Ez volt az első, komolyabb ajándék tőle, Baek pedig annyira megörült ennek, hogy teljesen önkéntelenül nyomott egy apró, puha csókot Jongin ajkaira. Mégsem szabadkozott utána, mert bár párja teljesen lesokkolt, úgy volt vele, ennyi belefért.

Még két teljes hónap kellett hozzá, hogy megtörténjen az első, igazi csókjuk. Addigra Baek már teljesen hozzászokott ahhoz, hogy Jongin milyen. Igazából, már fel sem tűnt neki, hogy milyen lassan haladnak, de nem is igazán bánta. A rengeteg, testi kontaktus helyett, Jongin rengetegszer elvitte őt különböző helyekre. Nem volt túlságosan nyálas, de klisé sem egyik hely sem. Igazán jó társaság volt, vicces volt és hihetetlenül kedves. Végig egy igazi úriember volt, soha nem emelte meg a hangját, vagy lett dühös, amikor Baekhyun esetleg kiborult valami miatt, és felsorolta a fél káromkodás szótárát. Igazán jól tudta kezelni, ha hisztis volt, egyszerűen jó hatással voltak egymásra. Jongin egy idő után kezdett nyitni Baek felé testileg is, főleg azután, mikor egyszer együtt aludtak, az idősebbnek pedig egy álom következtében merevedése lett. Óvatosan sunnyogott ki a fürdőbe, hogy vegyen egy hideg zuhanyt, csak hogy olyan élesen éltek benne az álombeli képek, Jongin testéről és érintéseiről, hogy nem csillapították vágyát. 

Mikor aztán Jongin kopogás nélkül nyitotta rá a fürdőajtót, azt hitte, elájul. Ott ült a lehajtott tetejű wc-n, anyaszült meztelenül, egy hatalmas terpeszben, kezében a merevedése, amin csillogott az előváladéka, miközben úgy kapkodta a levegőt, hogy azt hitte, belehal, ha nem történik valami. Szégyellte magát, hogy ezt csinálta barátja házában, és róla fantáziált. Mocskosnak és bűnösnek érezte magát, hogy egy olyan tiszta és ártatlan emberre gondolt, aki bár a párja, mégsem érezte helyesnek. Gyorsan magára terítette hát a földön heverő törölközőt, majd hatalmasat nyelve nézett fel a másik szemébe. Nem tudta, mit kellene mondania vagy tennie, még nem igazán működött az agya, a merevedése pedig úgy feszített, hogy legszívesebben sírva fakadt volna. Ám legnagyobb meglepetésére, Jongin csak beljebb lépett, és bezárta maga után az ajtót. 

- Felébredtem, mikor kimentél a szobából – szólalt meg halkan, kissé zavartan nézve Baekhyunra. – Mikor már negyed órája nem jöttél vissza, elkezdtem aggódni. Azt hittem, valami baj történt... 

- Mint látod, megvagyok – nyelt egy hatalmasat, még mindig hangosan zihálva. 

- Sajnálom, hogy így rád törtem – harapta be az ajkait, mire Baeknek nyüszíteni lett volna kedve, annyira feszült volt, hogy egyszerűen nem tudott erre mit mondani; más esetben, ha nem Jonginról lenne szó, már régen szexelnének a hálószobában, de persze megértette a másikat – erre mégis itt szenved, de ki csak nem küldhette a másikat, előtte meg nagyon kínos lenne, de mégsem bírta tovább. 

- Figyelj, Jongin – nyögte ki nagy nehezen. – Ne haragudj, megbeszéljük, de ezt muszáj befejeznem... 

- Csak nyugodtan – bólintott a másik, ám egy tapodtat sem mozdult volna, amitől Baekhyun érezte, hogy megvette a jegyét arra a vonatra, ami egyenesen a vesztébe viszi. 

Baekhyun hatalmasat nyelve csúsztatta be a törölköző alá remegő kezét, majd folytatta azt, amit elkezdett, csak hogy egyáltalán nem volt olyan könnyű, hogy Jongin végig bámulta. Sírni tudott volna, annyira kínosnak és megalázónak érezte az egészet. Egyszerűen nem tudta elengedni magát, képtelen volt elélvezni, így hisztisen abbahagyta az egészet, a nagy levegő kapkodásban pedig kitört belőle a feszült zokogás. Jongin, ahogy ezt felfogta, máris ment Baekhez, hogy felállítva magához ölelje, csak hogy így leesett róla a törölköző, merevedése pedig Jongin combjához simult, ami Baekből egy jóleső nyögést váltott ki. 

Olyan régen nem érintette őt már senki, annyira vágyott volna Jongin közelségére. Még ha nem is segít neki, legalább... Baek akaratlanul is átkarolta Jongin nyakát, majd könnyes szemekkel nézett a másik, most egészen furcsán csillogó íriszeibe. Megmozdította csípőjét, ami így folyamatosan Jonginhoz dörzsölődött, még ha ruhán keresztül is, Baeknek hatalmas élvezetet okozott. Egy idő után Jongin is simogatni kezdte a meztelen csípőt, ami dupla élvezetet nyújtott az idősebbnek. El sem akarta hinni, hogy tényleg megtörtént közöttük, még ha Jongin nem is ért hozzá ténylegesen, vele volt és segített neki, hogy könnyebb legyen.

A beteljesülést mégis az adta meg, mikor Jongin lehajolt hozzá, és egész egyszerűen szájon csókolta, míg tenyerével erősebben húzta magához Baeket. Bár az artikulálatlan nyögés, amit Jongin ajka bár elnyelt, kiszakadt Baekből, mégis, annyira boldog volt, hogy azonnal viszonozta a csókot, egyből elmélyítve, nem is gondolkodott rajta. Élete egyik legszebb napja volt, mert végre úgy érezte, Jongin igenis, tényleg szereti őt, csak teljesen bizonytalan, hogy mit tehet meg és mit nem. Ezek után már jóval többször kezdeményezett akár csókot, akár egy-két érintést, Baeket pedig belepte az a bizonyos, rózsaszín köd.

Azóta az eset óta, újabb két hónap telt el, javában augusztust írtak már, Baek pedig a munkahelyi ebédszünetet élvezte, végig Jonginnal beszélgetve üzenetben. Jongin aznap otthon volt, ő élvezte a nyári szabadságot, bár néha eljárt diák melózni. Éppen arról beszélgettek, hogy ha Baek végzett, egyenest megy Jonginhoz, mikor a fiatalabb küldött egy selcát. De nem akármilyet! Az ágyon feküdt, egy fekete alsó volt rajta és egy fehér póló, barna fürtjei nedvesen lógtak bele homlokába, egy-két tincs pedig igéző, sötét íriszeibe is. Ami mégis megragadta a figyelmét, az párja bal keze volt, ami igen illetéktelen helyen markolt valami olyasmit, amit inkább neki kellett volna. Azonnal hívást kezdeményezett a másiknál. 

- Mégis mi a fene ez a kép? – kérdezte azonnal az idősebb, nem mintha nem tetszett volna neki, sőt. – Hogy gondoltad, Jongin? 

- Miért, nem tetszik? – hallatszott a másik bánatos hangja. – Neked készítettem. 

- Bassza meg – nyögte azonnal Baek, lejjebb csúszva a kényelmetlen, műanyag széken. – Nem az, hogy nem tetszik, de tudod, még dolgoznom kell... 

- És? – kérdezett vissza Jongin ártatlanul. 

- Nos, így nem igazán megy – kuncogott, majd lejjebb vette a hangerőt, bár rajta kívül nem volt senki a pihenő szobában. – Nekem kellene elintéznem a gondodat, nem saját magadnak. 

- Ez kedves tőled – érkezett a válasz azonnal, mire Baek csak frusztráltan felsóhajtott, de Jongin folytatta. – De ne aggódj, este megvárlak és kiengesztellek. 

- Valóban? – vonta fel a szemöldökét Baekhyun, hangjában remény csilingelt. 

- Igen, ígérem – mosolygott Jongin. – Szeretlek, Baekhyun... 

- É-én is szeretlek – nyögte vissza élete első szerelmi vallomását, de talán így volt tökéletes. 

Megérte várni nyolc egész hónapot Jonginra, még ha nehéz is volt. Baekhyun szerelmesen mosolyogva tette le a telefont, majd sokáig nézte még a hátterét, ami egy közös képük volt. Hihetetlen, hogy ennyi ideje együtt voltak, és mégis kitartottak egymás mellett. Teljesen biztos volt abban, hogy ennek így kellett történnie, de egy cseppet sem bánta.