One and Only (SeBaek)

Cím: One and Only

Rész: 1. fejezet

Páros: Baekhyun x Sehun (EXO - AU)

Szereplők: Baekhyun, Chanyeol, Jongdae, Yifan, Jongin, később Sehun

Korhatár: 16+

Szemszög: E/3

Figyelmeztetés: trágár beszéd, szexuális utalások (később)

Műfaj: slice of life, dráma, angst, romantikus.

Szöul belvárosában, volt egy klub, ami az egyik leghíresebbek közé tartozott. Jól fenntartott szórakozóhely volt, rengetegen jártak oda, nem csak azért, mert jó környéken volt, hanem azért is, mert olykor-olykor felbukkantak olyan emberek is, akikre az ember fia a legkevésbé sem számítana. Hírességek, modellek, énekesek krémje, akik miatt az emberek csak úgy özönlenek. Persze, nem mindig volt erre példa, de az biztos, hogy a klub emiatt is volt annyira felkapott. Viszont szólt egy pletyka egy fiatal, tehetséges srácról. Elég ritkán tűnt fel a klubban, de az biztos, ha ott volt, akkor minden szem rászegeződött. Egyszerűen képtelenség őt nem észrevenni. Általában a táncával vonzza az emberek tekintetét, de a fiatal egyébként is attraktív látvány. Magas volt, széles vállára szívesen ráhajtotta volna a fejét minden női egyed; dereka és csípője annak ellenére, hogy vékony volt, mindenki biztosan állította, hogy a ruhák alatt remekül megmunkált izmok vannak. Hosszú lábait mindig szűk nadrágokba bújtatta, de erős vádlija azt mutatták, hogy nem csak hobbija a tánc. Arca markáns volt, álla vonala olyan éles volt, hogy ha az ember végighúzta volna rajta az ujját, úgy vágta volna el, mint az olló. Arccsontja páratlan volt, tökéletes orr és ajkak. Lehetetlenül rózsaszín, apró, de igazán finom ívű párnácskák. Bár úgy tűnt, mindig dühös, a fiatal tehetség soha nem volt az. Az a hír járta, hogy annak ellenére, mindenki meg akarta magának szerezni, a fiú nem adta magát olyan könnyen. Mindenkivel kedves volt, illedelmes, ha a lányok meghívták egy italra, szívesen csatlakozott hozzájuk, hogy aztán egy negyed óra múlva ugyan úgy távozzon, ahogy leült közéjük. Senki nem tudta maradásra bírni, nem tudták elérni, hogy bármit is mondjon magáról. Olyan homály fedte a lényét, amit mindenki tudni akart. Egyszerűen mindenki késztetést érzett arra, hogy a tökéletes férfi számára ő legyen az egyetlen. Az az egy, aki végre megtöri a tökéletes álcáját. Csakhogy eddig erre senki nem volt képes…

- Rohadtul el fogunk késni, ha még egy perccel is tovább baszakodsz – dörömbölt a fürdő ajtaján egy magas, vörös hajú srác.

- Jól van már, megyek – nyitotta ki az ominózus nyílászárót egy jóval alacsonyabb, vékony fiú, aki durcásan pillantott a másikra. – Valld be, hogy csak pisilned kell!

- Nem, nem kell pisilnem, de tényleg igyekezz – hessegette a kisebbet a bejárat felé. – Azt mondtuk Yifanéknak, hogy ott leszünk tízre, most pedig fél van, úgyhogy vedd a cipőd!

- Ajh, de még nem vagyok kész – bújt ki a magasabb karjai alatt, majd visszarohant a szobájába, zsebre vágta a telóját, ami jó pár üzenetet jelzett, de ezzel már tényleg nem akarta húzni az időt.

- Baekhyun – ordította újfent a nevét a manófülű, mire az szem forgatva visszament hozzá. – Menjünk már, kérlek!

- Ne izélj már, Yifan úgyis tudja, hogy mindig késünk, nem fog hisztizni – rántotta meg a vállát, majd felkapta a bakancsát, utoljára leellenőrizte magát a tükörben, aztán végre elindultak.

- Nem is tudom, ki miatt késünk mindig. – A busz zötykölődve haladt a tömött utakon, a két fiatal pedig már most úgy érezte magát, mint egy heringpartin.

- Yah, miért baj, hogy jól akarok kinézni? – nézett a magasabbra Baekhyun, feketén kihúzott szemei csak úgy csillogtak.

- Az nem baj, Baekkie, csak az, hogy órákig készülődsz – mentette ki magát a másik.

- De azért ne tagadd, hogy jól nézek ki – vigyorodott el gonoszan a másik, majd cukin pislogott a mellette állóra.

- Te lennél az utolsó ember a földön, akinek bevallanék ilyesmit – nevetett a magas. – Talán, ha lány lennél…

- Annyira unalmas vagy, Chan – húzta el a száját a kisebb, majd az út további részét, csendben tették meg.

Nagy hőség volt, ami nem meglepő, hiszen nyár vége volt. Ez a pár fiatal úgy döntött, hogy még így, utoljára kieresztik a gőzt egy újabb egyetemi év előtt. Ki akarták élvezni, hogy még szabadok, és nem kell a sok vizsgával meg a tanulással törődniük. Amúgy sem sokszor tudtak találkozni a nyár alkalmával, hiszen ahányan voltak, annyifelé széledtek szét. De most, hogy már egy hét múlva kezdődik a szokásos mókus kerék újra, mindenki hazatévedt. Ezt pedig egy bulival kívánták megünnepelni. Nem voltak olyan sokan ebben a baráti társaságban. Ott volt Chanyeol, aki annak ellenére Baekhyun legjobb barátja, hogy mindössze csak három éve ismerte. Még a gimi utolsó évében találkoztak először, mikor Chanyeol felköltözött Szöulba a szüleivel, és osztálytársak lettek. Nagyon hamar megtalálták a közös hangot, és még az sem választotta szét a barátságukat, hogy Baekhyun bevallotta, a fiúkhoz vonzódik. Persze, titkon Baek nagyon hálás azóta is Chanyeolnak, hogy nem hagyta magára, és nem ítélte el a mássága miatt. De ez egy másik történet. Az egyetemen megismerték Jongdaet, aki nagyon hamar beilleszkedett közéjük. Ők hármukat mindenki csak úgy hívta, hogy a Beagle-line. Az egyetemen elég nagy hírnévnek örvendtek, hiszen Chanyeol elég népszerű volt a lányok körében, és annak ellenére, hogy nyílt titok volt, Baekhyun meleg, őt is sok lány akarta befűzni. Jongdae volt az a személy, akit pedig tényleg mindenki ismert. Okos volt, illedelmes, mindenkinek segített, akinek csak tudott, nem utolsó sorban pedig a felsőbb évesekkel is nagyon jó viszonyban volt. Rengeteg lány futott utána, de ő valahogy egyikkel sem igazán szeretett volna járni. Ezért is csodálkozott mindenki, hogy éppen egy olyan lány lett végül a barátnője, aki teljesen ellent mond mindannak, ami Jongdae. Mindezek ellenére, az egyik legaranyosabb pár, akit Baekhyun valaha is látott; mindig is egy maga elég képzelt ideálnak tartotta őket, de persze ezt nem kötötte volna senki orrára. Ott volt még Yifan is, aki két évvel felettük járt az egyetemen, Jongdae által lettek jóban. A srácot mindenki egy igazi jégcsapnak ismerte meg, kevesen tudták csak róla, hogy milyen egy nagy nyomorék valójában. Bár okos volt és szorgalmas, nem igazán szerette az egyetemet. Nem szeretett ilyen kötötten tanulni, sokszor álmodozott arról, hogy visszaköltözik Kanadába. Baekhyun azt a mai napig nem tudta, hogy Jongdae mégis hogy a fenébe lett vele jóban, de semmi baja nem volt, imádta Krist. És végül ott volt Jongin. Jongin, aki… Akiért Baekhyun a mai napig megőrült.

- Csak hogy végre megérkeztetek – hallották meg Jongdae erős hangját, mikor kiszúrta őket közeledni. – Már azt hittem, megint egy fél órát késtek, mint legutóbb.

- Rám ne nézz, Miss Byun miatt volt – hárított azonnal Chanyeol.

- Aish, befogod magadtól, vagy befogjam én? – könyökölte oldalba a másikat. – Te pedig így fogadod a hyungodat, hát milyen dolog ez?

- Baekhyun, négy hónappal vagy idősebb, soha nem hívtalak hyungnak – nézett rá a macskamosolyú idiótán.

- De még hívhatsz – rántotta meg a vállát.

- Jól van, gyerekek, inkább menjünk be, mert itt már szétuntam az agyam – szólalt meg a csapat legidősebb tagja. – Rém fér egy ital, hogy hosszútávon kibírjam Baekhyunt – tette még hozzá.

- Yah, egész nyáron basztál írni, még egy szelfit sem kaptam rólad, hogy sütteted a hófehér valagad valahol a tengerparton – affektált, ahogy már befelé sétáltak.

- Pont ezért nem írtam – bólintott a magas, szőke hajú. – Elég vagy te akkor, mikor élőben találkozunk.

- Most komolyan, miért vagytok velem ilyen szemetek? – biggyesztette le az ajkait.

- Na, kezdődik a drámakirálynő – forgatta a szemét Jongdae, mire Baek szépen felkínálta neki a középső ujját.

Persze, ezek mindennaposak voltak köztük. Már amikor találkoztak, persze. Baekhyun már megszokta, hogy mindig őt cseszegették a többiek, de egy idő után már kezdett idegesítővé válni, hogy bármit mond vagy tesz, abba belekötnek. Oké, tudta magáról, hogy egy kicsit nehéz eset, és igen, órákig tud készülődni egy buli előtt, de ő csak… Egész nyáron nem látta Jongint, és szerette volna, hogy ha a fiatalabbnak végre megtetszik. Jongin egy olyasvalaki volt számára, mint egy plátói szerelem. Tudta, hogy semmi esélye nála, de azért az a picike kis remény mindig ott volt a szívében. Jongin elsőéves egyetemista volt, éppen az első napja volt az egyetemen, mikor Baekhyun találkozott vele. Szerencséjére – vagy éppen szerencsétlenségére – ő volt az egyetlen, aki megszánta az elveszetten nézelődő fiút, és segített neki megtalálni a helyes termet. Baekhyun már az első perctől kezdve beleesett Jonginba. Bár nem igazán szerelem volt ez, inkább csak rajongott érte. Mi tagadás, Jongin elképesztő volt. Annak ellenére, hogy úgy néz ki, mint egy igazi félisten, teljesen máshogy viselkedett, mint ahogy azt Baekhyun várta volna. Nem volt az az igazi playboy, akinek mindenki hitte. Persze, tudott dögös lenni és úgy nézni, hogy a bugyidba élvezel tőle, de Jongin igazából… Egy édes kis maci volt. Akit halálra ölelgettél volna, olyan aranyos volt. Jongin is hamar a csapatukban találta magát Baekhyun által, és mindenki hamar megkedvelte, fiatal kora ellenére. Egy kicsit csalódott is volt, hogy Jongin most nem volt itt, pedig azt ígérte, hogy eljön. Ám mielőtt ezt szóvá tehette volna, meglátta a boxoknál kalimpálni az ominózus srácot. Azonnal elmosolyodott, majd felé vette az irányt.

- Jongin-ah – szólította meg kedvesen. – Rég láttalak, hogy vagy?

- Szia, hyung – köszönt illedelmesen a fiatalabb, majd mosolyogva nézett végig Baekhyunon. – Most is kitettél magadért, remekül nézel ki!

- Köszönöm – hajtotta le zavarában a fejét, és igyekezett nem elpirulni a másik dicsérő szavaitól.

- Egyébként köszönöm, jól vagyok, remek nyaram volt – folytatta tovább a kreolos bőrű, mire Baekhyun is visszanézett a szemébe. – Látom, befestetted a hajad… Nagyon jól áll a fekete, kiemeli a szemeidet.

Franc, franc! – gondolta Baek, és érezte, hogy enyhe pír szökött az arcára. Utálta azt, hogy Jongin kihozta belőle ezt az oldalát. Ezt, amit olyan gondosan próbált rejtegetni. Bár a fiatalabbnál semmi esélye, ezt nagyon jól tudta, mégis, ezek a szavak olyan szinten megbolondították a szívét, hogy félt, egyszer ki fog ugrani a ketyegője. Válaszolni szerencsére nem kellett, mert végre megérkeztek a többiek is, egy-egy pohár pia társaságában. Ahogy Chanyeol leült mellé, és egy pohár koktélt tett le elé, azonnal egy jó nagyot kortyolt belőle. Erősen alkoholos volt, amitől köhögött párat, és fancsali pofával nézett rá legjobb barátjára. Az persze csak kiröhögte, aztán közölte vele, hogy az a sajátja volt, neki egy másikat hozott. Ezek után jó hangulatban beszélgettek tovább. Mindenki mesélt a saját nyári élményéről, Baek pedig kíváncsian hallgatta őket. Szerette a barátait, annak ellenére, hogy mindig szétszívatták a vérét. Először Jongdae mesélt, aki bár végigdolgozta a nyarat, végig Minseoval lehetett, a barátnőjével. Ugyanis a barátnője apja egy éttermet vezet, ő pedig besegített nekik. Sokat mesélt, hogy hétvégenként merre jártak, de soha nem mondott többet annál a magánéletükről, mint kellett. Persze Kris és Chanyeol szívatták őt is, hogy igazán mondhatna valamit a szexről, de Jongdae úriember volt, és közölte velük, hogy az csak rájuk tartozik. Baekhyun mindig is felnézett rá ezért. Ezután Yifan mesélt, aki sokfelé ellátogatott a nyáron. A kedvence persze Hawaii volt, Baek pedig irigy volt kissé, hogy ilyen jó dolga van barátjának. Persze, akinek az apja vezérigazgató, az anyja pedig ügyvéd, annak nyilván telik ilyesmire. Utána Chanyeol mesélt, bár erre nem annyira figyelt Baekhyun, hiszen mindent tudott róla. Majdnem az egész nyarat együtt töltötték, úgyhogy tekintete el-el kalandozott másfelé. Persze abba azért ő is beleszólt, mikor Yeol azt mesélte, hogy elmentek kempingezni, és ő kiverte a hisztit, mert otthon hagyta a kedvenc felsőjét. Ő nem sokat mondott, miszerint barátja elmondott mindent, végül pedig Jonginra jutott a sor.

- Ne bassz, komolyan ott volt? – hitetlenkedett még mindig Kris.

- Komolyan, még közös képünk is van – vette elő telefonját Jongin, majd pár másodperc múlva a legidősebb orra alá nyomta. – Nagyon jó fej volt, egyáltalán nem viselkedett nagyképűen, kedves volt meg minden.

- De hogy a fenébe? – kérdezte Jongdae is. – Ő egy idol, vagy mi a fene… Pitiánernek tűnik egy tánctábor hozzá képest… Mit keresett ott?

- Azt mondta, hogy az ügynöksége szervezte, állítólag a volt sulim kapcsolatban áll a céggel, és kellett nekik egy tánctanár… Ő pedig elvállalta, mert jó szórakozásnak tűnt, és meg persze a tánc miatt – mesélte boldogan.

- Beszarás, hogy ismersz egy idolt – kapta ki a telefont Kris kezéből Chanyeol, majd ő is megnézte a képet, ahogyan Baekhyun is.

- Ez Lee Taemin? – kerekedett el a szeme. – A SHINee-ból?

- Csak nem hallgatod őket, hyung? – nevetett fel Jongin.

- Nem, de azért nyilván tisztában vagyok a mostani sztárokkal – nézett rá, majd visszanyújtotta neki a telefonját. – Azért nem semmi!

Kis idővel később egyedül ücsörgött az asztaluknál, és az élet nagy dolgain agyalt. A többiek elmentek táncolni, vagy piáért, nem nagyon figyelt oda. Lekötötték a gondolatai. Bár úgy tűnhetett külső szemlélőként, mint egy összetört szívű balfasz, aki a sebeit nyalogatja a szakítás után. Az igazság az volt, hogy Baekhyun egyszerűen rájött, valamit kezdenie kellene az életével. Itt volt huszonkét évesen, de mindenki szerint úgy viselkedik, mint egy hisztis kamaszlány. Nyílt titok volt az egyetemen, hogy meleg, mert bár soha nem mondta ki, nem is kérdezték tőle, jó páran csúnyán néztek rá, holott nem tett semmit. Azt is hallotta, hogy néha összesúgtak a háta mögött, vagy ilyesmi. De ő ezzel nem foglalkozott, bár titkon meglehetősen zavarta. Oké, tényleg nem volt egyszerű melegnek lenni manapság. Az is nagy csoda, hogy Chanyeol nem fordított neki hátat, miután nagy nehezen kinyögte neki, hogy a fiúkhoz vonzódik. Bár azért is mondta el a colos barátjának, mert bízott benne; bízott abban, hogy a barátságuk elég mély ahhoz, hogy értékelje a másik az őszinteségét. Ez pedig így is lett, bár Chanyeol meglepődött, nem is kicsit, és kellett neki egy kis idő, hogy feldolgozza, nem fog együtt csajozni a legjobb barátjával; végül elfogadta. Szerencsére nem is szekálta a másságával, ugyanis tudta, hogy elég kényes téma nála. Őszintén bevallva, Baekhyun nem az volt, akinek mindenki hitte. A baráti társaságukban csak Chanyeol tudta, hogy meleg, de többről nem beszélt neki. Néha elgondolkodott azon, hogy mi lenne, ha mesélne neki Jonginról – de utána mindig elvetette ezt az ötletet. Bűnösnek érezné magát, ha kimondaná azokat a szavakat, amikre valóban vágyott. Mocskosnak, amiért egy olyan tiszta, kedves ember után vágyakozik, akinél semmi esélye. Aki Jongin. Frusztrálta, hogy végig kellett néznie barátai szerelmei életét. Ott volt egyből Jongdae, aki sokszor mesélt Minseoról, a kapcsolatuk tökéletes. Baekhyun mindig is irigy volt arra, hogy milyen boldogak együtt, de remélte, hogy mindig így is marad. Legjobb barátjának sok barátnője volt már, de egyik sem volt egy hosszú kapcsolat. Nem azért, mert Chanyeol olyan válogatós lenne, vagy hamar megunja a lányokat. Általában az a szakítások oka, hogy Chanyeol egyszerűen túl sok időt tölt Baekhyunnal. Ami egyrészt nagyon zavarta az illetőt, másrészt úgy volt vele, hogy amelyik csaj nem képes elfogadni, hogy a srácoknak igenis fontos a haverjuk, az nem érdemli meg Chanyeolt. Kris egy igazi nőcsábász volt, imádta szédíteni a lányokat, az pedig, hogy helyes pofival áldották meg, ki is használta. Rengeteg lányt megkaphatott volna, de Kris elég válogatós volt, általában azok a lányok az esetei, akik először elküldik őt a halál faszára. Ami logikus volt, jobb egy olyan lány, akiért küzdeni kell, mint egy olyan, akire ha már ránézel, szétteszi a lábait. És ott volt Jongin, akiről szinte semmit nem tudott. Bár vele a legjobb a kapcsolata Chanyeol után, soha nem kérdezte még a lányokról… Félt a választól. Félt attól, hogy mit mondana neki a fiatalabb. Nem akarta azt hallani, hogy igen, van egy aranyos lány az életében, aki fontos számára, és talán kedveli is. Baekhyun szíve a mai napig reménykedik abban, hogy egyszer valaha Jongin észreveszi őt.

Az ő szerelmi élete…? Nos, ha annyit mondunk, a nem létező, talán mindent elmond. Annak ellenére, hogy Chanyeolnak azt mondja néha, megy randizni egy sráccal – igazából csak egyedül mászkál a városban, és azon gondolkodik, ő miért nem olyan mázlista, hogy találjon magának valakit, akit szerethet. Bármennyire is gáz, még soha nem volt kapcsolatban. Nem járt senkivel, nem tudta, milyen az, ha valakire szerelmesen pillanthat, akire tényleg úgy nézhet, mint a párjára. Túl fiatalon jött rá, hogy a saját neméhez vonzódik; mindössze tizenhat volt, éppen serdült… Sok mesével ellentétben, egy meleg kamasznak egyáltalán nem olyan könnyű ezt elfogadni. Ezért soha nem kezdeményezett lányoknál, hiszen nem vonzották. Chanyeol volt az első, akinek bevallotta, akkor mondta ki először is hangosan, három év után. De azóta sem változott a helyzet. Jongin volt az első tényleges ember, aki iránt vonzalmat érzett, ez pedig rettenetesen megijesztette. Fogalma sem volt, hogy hogyan kellene állnia hozzá. Annyira más volt vele beszélni, mint akárki mással. Hiszen attól, mert meleg volt, egyáltalán nem bámult meg más srácokat, nem nézte meg őket, úgy viselkedett velük, mint egy normális ember. Eszébe sem jutott volna soha, hogy esetleg a barátaira úgy nézzen… De Jongin valami olyasmit váltott ki belőle, mint előtte soha senki.

- Mit ücsörögsz itt egyedül, hyung? – huppant le vele szemben a gondolatai főszereplője, ezzel visszataszítva őt a valóságba; így rápillantott Jonginra.

- Csak nem volt kedvem táncolni menni – vágta ki magát azonnal, egy aranyos mosollyal. – De látom, te rendesen adtad neki…

- Igen, nagyon jó számok vannak – legyezte magát, hiszen tényleg ki volt melegedve. – Láttam egy nagyon jó táncost is, nem nézed meg?

- Nem igazán – rázta meg kissé a fejét.

- Ugyan, hyung – nézett rá Jongin. – Te hívtál meg minket, erre úgy ülsz itt, mint egy bánatos kiscica… Gyere, táncolj velem!

- Jongin, én nem tudok táncolni – ellenkezett azonnal, hiszen már csak a gondolattól is zavarba jött, hogy ő együtt táncoljon Jonginnal.

- Dehogynem, láttalak már – állt fel, majd kézen fogta az idősebbet, és húzni kezdte maga után, a táncparkett felé. – Hidd el, jó lesz!

Baekhyun ellenkezett volna, ha nem akadt volna el minden szó a torkán. Csak Jongin ujjait bírta figyelni, amik az övéit fogták, hogy nehogy hátraarcot vágjon. Perpillanat ez lett volna az utolsó dolog, amit tett volna, hiszen… Annyira jó érzés volt fogni a kezét. Még ha ez a fiatalabb számára semmit nem jelentett, neki igenis hevesebben dobogott a szíve. Kiesett neki az az idő, míg a táncparkettre értek, már csak arra lett figyelmes, hogy Jongin elengedte az ujjait, majd szembe fordul vele. Kedvesen elmosolyodott, aztán táncolni kezdett. Baekhyun egy pillanatig tényleg el akart menekülni… A zene hangosan szólt, érezte dübörögni a talpa alatt, a fények össze-vissza cikáztak, szinte bántotta a szemét, rengeteg test ért hozzá, ahogy táncoltak körülötte. Az a sok illat és szag. Alkohol, némi parfüm, de akadt izzadtság is. Undorítónak tartotta volna, ha nem Jonginnal lett volna. Egyedül ő volt az, akit tisztán látott maga előtt, és a mosolyt az ajkain.

Ami akkor és ott, csak neki szólt.